A közösségi alapítványok fordítanak a negatív társadalmi trendeken
Látványosan élénkítették saját városuk, kerületük életét a hazai közösségi alapítványok. Ezek a helyi fókuszú, értékvezérelt, független szervezetek sokoldalú támogatói lettek a változásért dolgozó helyi embereknek, csoportoknak, civil szervezeteknek: 2017-ben 31 helyi ügy támogatására összesen 19 millió forintot fordítottak saját, zömében helyben gyűjtött forrásaikból. A Gyökerek és Szárnyak Alapítvány Megérteni Magyarországot című konferenciáján Scsaurszki Tamás kuratóriumi elnök számolt be a szervezet KözösALAPON programjának négyéves eredményeiről. A számvetésből nem hiányzott az önkritika sem.
A KözösALAPON programot 2014-ben ötödmagammal indítottuk el azért, hogy szakmai és pénzügyi támogatást nyújtsunk azoknak a bátor embereknek, bátor csoportoknak, akik közösségi alapítványt akarnak létrehozni Magyarországon. Előtte nagyon sokáig terveztük, mit is fogunk csinálni – elvégeztük még a tervezés tervezését is; tényleg megpróbáltuk megérteni azt az országot, világot, amelyben élünk, amelyben változást szeretnénk elérni. Nagyon fontos volt számunkra, hogy reális célokat tűzzünk ki, de olyanokat, amik előreviszik az országot, a közösséget. Így jutottunk el a közösségi alapítványokhoz és döntöttük el, hogy ezekkel fogunk foglalkozni. Mégpedig azért, mert a közösségi alapítványokban több dolgot látunk: az első, hogy hitet adhatnak az embereknek, hogy érdemes demokratikus, átlátható, hitelesen működő helyi intézményeket építeni, amelyeket ők irányítanak, és a közösség húz hasznot belőlük. Másrészt úgy gondoltuk, hogy a közösségi alapítványok lehetőséget adhatnak arra, hogy mindenki a saját eszközével tegyen azért a közösségért, amihez a legerősebben kötődik. Harmadrészt pedig úgy véltük, hogy a közösségi alapítványok a gyakorlatban bizonyíthatják: nagyon különböző emberek együttműködhetnek a közös cél érdekében.
Ezen túl volt még jó pár feltételezésünk: például az, hogy minden közösségben vannak izgalmas kezdeményezések, változtatni akaró emberek, csoportok, és a legtöbbjüknek szüksége van valamilyen támogatásra – így jól jöhet a közösségi alapítvány, amely magát támogató szervezetként definiálja. Tehát nem saját programjait valósítja meg, hanem mások elképzeléseit, mások ügyeit mozdítja elő pénzzel és szakmailag. Azt is gondoltuk, hogy ha elegyítünk egy nemzetközileg sikeres koncepciót a helyi különlegességekkel, a helyi emberek alkotóerejével, akkor nagyon is tartós intézményt tudunk létrehozni, amely folyamatosan, generációkon keresztül végez hasznos munkát a közösség számára. Azt is reméltük, hogy ha a minden közösségben meglévő egyediséget ötvözzük a közösségi alapítványok munkájának adománygyűjtő, támogatásosztó, közösségépítő hármasával, akkor olyan intézményt kapunk, amelynek van helyi identitása, és a közösségi alapítványok tevékenységének hatása értelmezhető lesz országos szinten is – beszélt a program keletkezéséről és céljairól Scsaurszki Tamás, a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány kuratóriumi elnöke.
Négy év után eljött az ideje, hogy beszámoljunk: mit és mennyit adtak a közösségi alapítványok közösségeiknek, illetve hova jutott a KözösALAPON program. Először azzal az egyediséggel szeretnék foglalkozni, ami minden közösségi alapítvány sajátossága; ez egyrészt abból adódik, hogy minden közösség más, másrészt minden közösségi alapítványt indító csoport is más. Keletről indulnék: Miskolc komoly nehézipari múlttal és szociális problémákkal küszködő, fogyó lakosságú város – senki nem mondaná, hogy ideális terep közösségi alapítvány számára. Szerencsére ezt sokan nem tudták a városban, különösen azok nem, akik elindították a közösségi alapítványt. Volt közöttük mediátor, pedagógus, helyi vállalkozó, üzleti reggeliket szervező üzletasszony, református lelkész – és a sornak nincs vége. Arra vállalkoztak, hogy pozitív erőteret nyújtanak a változást akaró miskolciaknak. Ezzel a komoly optimizmussal alakították meg 2016-ban a Térerő Közösség Alapítvány Városunkért nevű szervezetüket. Úgy szoktuk mondani, hogy nagy lendülettel indultak, hiszen 2017-ben már ki is érdemelték az Önkéntes Központ Alapítvány legígéretesebb közösségi kezdeményezésének díját.
Ha Miskolcról nyugatra indulunk, gyorsan elérünk Budapestre, annak is a IX. kerületébe, Ferencvárosba. Itt volt három ember, akik 2009-ben azt a kérdést tették fel maguknak, hogy lehet-e Magyarországon közösségi alapítványt létrehozni – egészen konkrétan itt és most. A kérdés pikantériáját az adta, hogy a szakmai körökben akkor elterjedt nézet szerint a közösségi alapítvány nagyon hasznos intézmény, de a koncepció működésképtelen Magyarországon. Ők hárman beszélgetések tucatjait folytatták le helyi kötődésű emberekkel, és a folyamat során kialakult körülöttük egy 12-14 főből álló csoport, akik megkedvelték egymást, és elhatározták, hogy együtt fognak dolgozni. Amikor a három kezdeményező azt mondta, hogy közösségi alapítványt szeretne létrehozni, a többség ezt elfogadta, mondván: ezzel is tudunk a kerületért tenni. Így alakult meg 2011-ben a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány, amely az elmúlt hét évben a kerület egyik legnagyobb civil szervezetévé vált, és már országszerte is elég sokan hallottak róla.
Ha Ferencvárosból délnyugatra indulunk, nagyjából 200 kilométer múlva elérkezünk Pécsre, abba a városba, amely az elmúlt 20 évben nagyon komoly gondokkal küszködik; sokan úgy fogalmaznak, reménytelen mélypontra jutott. Itt is 2015-16-ban kezdődött el a közösségi alapítvány szervezése, méghozzá itt is sokszínű csoport látott munkához: volt köztük civil aktivista, éttermet, kávézót működtető vállalkozók, egyetemi tanár, szociológus-kutató, közösségfejlesztő, a helyi üzleti életben befutott ember – a közös nevezőjük az volt, hogy mindannyiukat ismerik, elismerik Pécsen, mert valamit letettek már az asztalra saját szakterületükön. Tapasztalt emberekről beszélünk, akik a közösségi munkájuk során a kudarcot is megélték – ezért lassan, óvatosan haladnak előre. De haladnak, mert szeretik városukat, és a közösségi alapítványban lehetőséget látnak arra, hogy valamit közösen tegyenek Pécsért – számolt be a közösségi alapítványok eredményeiről Scsaurszki Tamás.
Mindezek után jogosan vetődik fel a kérdés: mik azok a közös vonások, amelyek összekötik a három alapítványt? A szervezetek és a KözösALAPON program számos ilyen dolgot tudna mondani; most négyet emelek ki közülük, számokkal alátámasztva, mert most végeztünk el egy kutatást, amely felmérte a közösségi alapítványok működésének hatásait. Az első állításom az, hogy a három közösségi alapítvány mindegyike helyi fókuszú, értékvezérelt és független közösségi szervezet. Mindez annak köszönhető, hogy bevételeik 75 százaléka helyi forrásból származik: az alapítványokat összesen 2800 magánszemély és 55 helyi vállalkozás, intézmény támogatta 2017-ben. A pénzügyi támogatás mellett több tucat vállalat adott pro bono támogatást, és összesen 103 személy végez rendszeres önkéntes munkát az alapítványokban. A közösségi alapítványok egyik erősségének tartjuk, hogy nagyon is különböző támogatókkal tudnak együttműködni, hiszen van, aki éves szinten több mint 1 millió forintos támogatást nyújt, és van olyan is, aki 2000 forintnyit. Ugyanez igaz a pro bono támogatókra: van aki irodát biztosít az egyik alapítványnak, és van, aki egy szórólap nyomtatását finanszírozta.
A közösségi alapítványok sokoldalú támogatói lettek helyi embereknek, helyi csoportoknak, civil szervezeteknek. A pénzügyi támogatás mellett nagyon fontos szakmai, nem pénzügyi támogatást is nyújtanak, cselekvésre bátorítják az embereket, figyelmet irányítanak a közös ügyeke, összekötik a szükségleteket a helyi forrásokkal – egyszerűen nyilvánosságot, hitelességet adnak azoknak az embereknek, azoknak az ügyeknek, amelyek előreviszik a helyi közösséget. A bevételük több mint felét, 19 millió forintot fordítottak 2017-ben 31 helyi ügy támogatására. A paletta nagyon széles: elsősorban közösségfejlesztésre, kultúrára és oktatásra adtak, de volt környezetvédelmi, egészségügyi és jogvédelmi program is a támogatott ügyek között.
A harmadik dolog, amit közösnek találtunk, hogy a közösségi alapítványok erősítik az emberek közötti kapcsolatot, bizalmat, szakmai partnereket hoznak össze, hitelesítik és élményszerűvé teszik azt a munkát, amitől jobb és biztonságosabb lesz helyben élni és dolgozni.
A negyedik dolog, amit szeretnék elmondani, hogy a közösségi alapítványok sok embert sokféleképpen érnek el, és rövid idő alatt – igazi csapatjátékosként – aktív tagjai lettek a helyi közösségi életnek. Az általuk támogatott programokban 2017-ben 100 szakember, szervező vett részt, 649 önkéntes munkájára volt szükség, és 154 helyi intézmény, civil szervezet, önkormányzat és 36 fizetett szolgáltató mozdult meg a közös célok érdekében – tehát egy nagy rendszer nagyon is aktív tagjai lettek ezek a szervezetek az elmúlt időszakban – vázolta fel a „nagy képet” a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány kuratóriumi elnöke.
A KözösALAPON program másik feladata, hogy újabb és újabb közösségi alapítványok szervezését indítsa el. Amint látszik a térképen, van még bőven hely közösségi alapítványoknak Magyarországon; mi is így láttuk ezt 2018 tavaszán, ezért pályázatot hirdettünk azoknak a csoportoknak, akik most szeretnének közösségi alapítványt létrehozni. A szeptember 30-i határidőig 4 pályázatot kaptunk, amelyeket alaposan értékeltünk, és egyet választottunk ki , amelyik a legmagasabb szakmai színvonalat hozta, és amely csoport tagjai a legnagyobb elköteleződést mutatták közösségük iránt – ez a Rákosmentén összeállt szervezőcsoport volt.
Ugyanakkor bevallom őszintén, hogy a pályázatok alacsony száma megdöbbentett és elszomorított; akik azokban a napokban találkoztak velem, tudják, hogy mély depresszióban voltam. Az őszi hónapokban megpróbáltuk megérteni, miről is van szó. Arról-e, hogy a társadalmi környezet annyira barátságtalan és ellenséges lett, hogy az emberek nem akarnak, nem mernek civil szervezeteket létrehozni? Vagy arról, hogy a közösségi alapítvány, mint szervezeti koncepció nem aktuális? Esetleg a mi programunk nem jó? Nagyon sok emberrel beszéltünk: pályázókkal, akik érdeklődtek, de végül nem pályáztak; kikértük a közösségi alapítványok véleményét; szakemberekkel, önkéntesekkel konzultáltunk, hogy vajon mi is történhetett.
A beszélgetésekből azt szűrtük le, hogy igenis látnak az emberek fantáziát, lehetőséget a közösségi alapítványokban, és szívesen szerveznének is, csak a mi programunk nem volt elég rugalmas – nekünk kell a munkánkon változtatni, és akkor szívesen dolgoznak velünk, szívesen alakítanak közösségi alapítványt. Ezt meg is fogjuk tenni, de addig is azokkal a csoportokkal, akikről tudjuk, hogy komolyan foglalkoznak a témával, folyamatosan szeretnénk együtt dolgozni – most öt ilyen csoportról tudunk. A többieknek pedig azt mondjuk: márciusban újra kezdjük, pályázatot hirdetünk, keressenek minket, mert nyitottak vagyunk ara, hogy ismét közösségi alapítványt létrehozni kívánó magánszemélyekkel dolgozzunk.
A Gyökerek és Szárnyak Alapítvány az alulról jövő, társadalmi változásokra érzékenyen reagáló közösségi kezdeményezések támogatója. Épp ezért fontosnak tartjuk, hogy több különböző nézőpontból is megértsük Magyarország meghatározó társadalmi folyamatait – azokat is, amelyek nem tartoznak az érdeklődés homlokterébe. Ezért szerveztük a Megérteni Magyarországot című konferenciánkat. Új hitel gyógyíthatja a magyar beteget című írásunkat Csepeli György előadásáról itt olvashatja, Rácz Zsuzsa gondolatit pedig a „Ruandában is befolyásosabbak a nők, mint nálunk” című cikkből ismerheti meg. Jó dolog, vagy katasztrófa? – Magyarország és az automatizációcímmel pedig Kis Miklós előadásáról számoltunk be. A magyarok továbbadják a pesszimizmust címet viselő írásunkból pedig azt tudhatja meg, miként vélekednek rólunk, magyarokról évtizedek óta itt élő külföldiek. A lokális és globális kihívásokra helyeben adható válaszokról, a sikeres cselekvési lehetőségek szép példáiról itt számoltunk be először, itt pedig másodszor. Scsaurszki Tamás, a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány kuratóriumának elnöke pedig a közösségi alapítványok társadalom-formáló hatásairól beszélt. Konferenciánkon Kovách Imre a vidéki társadalom rétegződéséről, és a társadalmi piramis felborulásának lehetőségéről beszélt – a szociológussal készített interjúnkat itt olvashatja.