Közös jövőt épít Alice Springsben, a sivatag közepén a közösségi alapítvány

Alice Springs Ausztrália kellős közepén, Magyarországtól 15,000 kilométerre fekszik. A városkában működő közösségi alapítványnak köszönhetően turista szerepemből kilépve, a színfalak mögé pillantva láthattam miképp kezelik a kultúrák együttéléséből és a történelmi adottságokból eredő kihívásokat. Vendéglátóim ezt “közös jövő építésének” hívták, amelynek magyar vonatkozásai is lehetnek. 

Számomra Alice Springs (Mparntwe az Arrernte nép nyelvén, akik évezredek óta őrzői a területnek) Ausztrália igazi közepe – több szempontból is. Nem Uluru, az őslakosok híres szent köve, amelyet a világ minden táján ismernek. Nem is  Melbourne vagy Sydney, amihez hasonló nagyvárosokból Európában és Amerikában is sok van. Alice Springs, a vörös sivatagban fekszik, szó szerint több ezer kilométerre a kontinens partjaitól. Számomra Alice Springs a Macdonell-hegység keleti és nyugati vonulatai közötti tér és átkelőhely, amelyen keresztül egy új területre juthatunk el; az a hely, ahol vizet találunk a sivatagban való élethez. Életem egyik álma vált valóra azzal, hogy eljutottam ide. 

Már Alice Springsbe való megérkezésem előtt megismertem a Mparntwe Alice Springs Community Foundation (MASCF) alapításának történetét, amely különleges válasz volt egy sok közösség által tapasztalt jelenségre. Alice Springsről már egy jó ideje inkább negatív hírek jelentek meg az országos sajtóban: emelkedő bűnözésről, erősödő rasszizmusról és a a városban élő őslakosok növekvő társadalmi kirekesztéséről és szegénységéről olvashatott az átlagos ausztrál Alice Springs kapcsán. Körülbelül 3 évvel ezelőtt egy csoport úgy döntött, hogy megmenti a helyi újságot, hogy elmondhassák saját narratívájukat arról, mi is történik Alice Springsben. Szükségük volt az újságra, hogy a nehéz és összetett történeteket árnyalt módon mesélhessék el bemutatva a közösség saját erőfeszítéseit is a nehéz problémák megoldására. Szerették volna ismertté tenni azokat az embereket és lakossági csoportokat, akik hatalmas munkát végeztek a közösségben. A közösségi alapítvány jó intézménynek tűnt, hogy e rendkívül fontos közösségi érték fölött a közösség gyakorolja a tulajdonjogot  – hát nem csodálatos?

Alice Springsi beszélgetőtársaim őszintén és szenvedélyesen meséltek munkájukról és a városról. Ian, a MASCF kurátora és közösségi sportvezető, a sport, és különösen az (ausztrál) futball fontos szerepét mutatta be az őslakos fiatalok (lányok – fiúknak egyformán!) társadalmi mobilitásának elősegítésében. Tony, aki helyi üzletemberként számos helyi kezdeményezést támogat, saját erőfeszítéseit ecsetelte az őslakos vállalkozások fejlesztése érdekében. Anna a városon kívül, a sivatgban elszórtan élő közösségek egészségügyi és szociális ellátásának kihívásairól mesélt. Rayleen, aki szintén kurátor a MASCF-ban, hosszan beszélt arról, hogyan lehetne az őslakosok növényekről és állatokról szóló tudását jól hasznosítani, és ezzel jövedelmet biztosítani a közösségeknek.

A veszteségeiket sem titkolták. A legfájdalmasabb talán az, hogy sok barátjuk és a családtagjuk hagyja el Alice Springset egy  jobb élet reményében.

John, a közösségi alapítvány ügyvezető igazgatója a kormány szerepét ecsetelte. Miközben nagyvonalúan tervez és támogat programokat, egyúttal erős frusztrációt gerjeszt és függőséget is teremt. A kormányzati programokat messze Alice Springs-től tervezik, egy “másik” Ausztráliában, olyan kormánytisztviselők, akiknek nincs megfelelő ismeretük a 35 000 fős városkáról, amely lakosságának 21%-a őslakos, 66%-a ausztrál, 12%-a pedig külföldön született. Ezért a felülről irányított programok sikere korlátozott. Ami még rosszabb, a kormányzati programok elveszik a közösség felelősségérzetét és cselekvőképességét.

Jorge, tapasztalt közösségfejlesztő szakemberként úgy látja, hogy a helyi fejlesztésnek másképp kell nekifogni, hogy a helyzet megváltozzon. Évek óta dolgozik együtt számos országosan ismert közösségfejlesztővel, hogy az emberek hozzáállásában érjenek el változást

A közösségi alapítvány másképp közelít a fontos kérdésekhez és beszélgetéssorozatot szervez a város lakosságával. Ezeket John kezdeményezte, és „közösségi vezetők” irányítják, akik jól képzett önkéntesként fontos vitákat moderálnak. Céljuk, hogy kiaknázzák a közösség bölcsességét, kapcsolatokat építsenek és újraélesszék az emberek cselekvőképességét. Ideális esetben ezek egy (vagy két) kiemelt projekthez vezetnek, amelyek az egész városnak demonstrálhatják a közösségi cselekvés erejét.

Libby, a MASCF kuratóriumának elnöknője szenvedélyesen és elkötelezetten beszélt a közös jövő építésének szükségességéről – különösen ebben a városban, ahol nagyon különböző kultúrák találkoznak. Ezt a kifejezést nagyon gyakran hallottam: „közös jövőt építeni együtt” – nekem nagyon modernek tűnik!

Kétségeik ellenére, beszélgetőtársaim mélyen hisznek a közösségükben és az erőfeszítéseik sikerében. Éppen ezért hatalmas tettnek érzem azt, hogy közösségi alapítványt hoztak létre, egy olyan intézményt, amely a közösség tulajdonában áll és annak érdekében működik, mert ez a közösség jövőjébe vetett hit egyértelmű kifejezése. 

Alice Springsbő/Mparntwéből sok dolgot hozok el, de három különösen relevánsnak tűnik a magyar közösségek és közösségi alapítványok számára:

I. A közösségeknek és a közösségi alapítványoknak képesnek kell saját történeteik elmesélésére, a közösségek jobbítását célzó egyéni és közösségi erőfeszítések bemutatására. Hogyan másként ragadhatnák meg egy szélesebb közönség képzeletét, és inspirálhatnák az embereket arra, hogy helyi szinten összefogva partnerei legyenek a helyi és országos kormányzatnak?

II. A MASCF-éhoz hasonló sokszínű kuratóriumok kulcsfontosságúak a közös jövő építéséhez. Olyan platformot teremtenek, ahol interkulturális párbeszéd folyhat, ami nagyobb megértéshez és konkrét cselekvésekhez vezet. A magyarországi közösségi alapítványok számára előnyös lenne, ha testületeikbe olyan embereket is beválasztanának, akik a helyi társadalom pereméről származnak és élettapasztalatukkal (is) gazdagítanák az alapítvány munkáját.

III. A kormányzati programok – bármilyen jó szándékúak és jól finanszírozottak is legyenek – aligha lehetnek igazán sikeresek a közösség tagjainak bölcsessége és élettapasztalatai nélkül. A közösségi alapítványok (és más közösségi csoportok) fontos összekötő szerepet játszhatnak abban, hogy a kormányzati források a közösség igényeit és vágyait szolgálják – és ne fordítva.

Bár Alice Springs/Mparntwe még mindig 15 000 km-re van Budapesttől, négy napos ottlétem után több szempontból is sokkal közel érzem magamhoz.

Köszönöm az Mparntwe Alice Springs Közösségi Alapítvány minden munkatársának és önkéntesének, hogy megosztották velem történeteiket és a közösség iránti szenvedélyüket. Külön köszönettel tartozom Libby Prellnek és John Huighnek a vendégszeretetükért és az utazás megszervezéséért.

Hálás vagyok Alexander Dirksennek, aki összekötött Alice Springs csodálatos embereivel.

A cikk szerzője Scsaurszki Tamás, a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány alapítója és kurátora, a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány volt vezetője.