„Elkezdtem mondogatni, hogy ha megalakulunk és komoly csapatunk lesz, akkor megyünk Barcelonába focizni”

Komádiban felvirágzott a futballélet. A városban már 150 gyerek focizik a JVSC-Komádi egyesület 10 korosztályos csapatában, és közülük 20-an tényleg játszottak a Barca egyik utánpótlás csapatával. Az egyesület mozgatója a hamarosan edzői képesítést szerző K. Nagyné Karácsony Anita, KisVÁROS-programunk támogatottja, akivel a foci közösségszervező erejéről, és a gyereksport helyi társadalomra gyakorolt pozitív hatásairól is beszélgettünk.

Miért érezted a feladatodnak, hogy Komádiban a helyi közösséggel foglalkozz?

Mindez régebbre nyúlik vissza: mindig is bizalmi szerepet töltöttem be az iskolában, például én szerveztem az osztálykirándulásokat. Ez a helyzet kinőtte magát, különösen, amikor a kisfiam 8-9 éves lett, mert amikor a gyerekek elérik azt a kort, nem tudnak igazából mit kezdeni a szabadidejükkel. Ők elkezdtek focizgatni, amit egy alkalmi szülői összefogás szervezett. Hosszú dilemma után 2022 végén létrejött a JVSC-Komádi egyesület, mert támogatást csak így fogadhatunk hivatalos formában. Szerintem meg is halnék, ha nem kellene szervezni semmit. Gyakorlatilag mindig azon jár a fejem, mit kellene csinálni, ami még nem volt, hogy ne unatkozzanak a gyerekek.

A fociban nemcsak a sporttevékenységet látod, hanem valamiféle közösségszervező erőt is. Jól gondolom?

Persze. Az edzésekre, meccsekre elkísérik a gyerekeket a szülők és a testvérek is, volt ott egy csomó lány, belőlük például pompom-csapatot alakítottam. A hazai meccsekre büfést hívok, közönséget és szurkolótábort szerezek. Rendeztünk már JVSC Húsvétot is, ahol főztünk, volt nyuszis fotófal, ugrálóvár, és lovagolni is lehetett. Nagyon sok gyereket tudtunk odavonzani.

Mesélnél arról, hogy a városhoz képest a futballélet mekkora?

A legutóbbi népszámlálás szerint éppen nincs 5300 lakosa a városnak; azt azért tudni kell, hogy Komádi több mint tízezer fős volt – ez eléggé ijesztő adat. Jelen pillanatban 125 igazolt játékosunk van, 150-en aktívan futballoznak, most csatlakoznak újabb gyerekek, akik már maguktól keresték meg az egyesületet.

Ez hány csapatot jelent?

Van U7-es, U9-es, U11-es, U13-as, U14-es és U16-os csapatunk – ez ugye hat labdarúgócsapat, és van még négy futsal-csapatunk is.

Kik az edzők?

Alapjában véve nincs saját edzőnk, csak külsős, akinek fizetni kell. De főként a férjem meg én tartjuk az edzéseket, és vannak szülők, akik alkalmanként segítenek.

Gondoltad valaha, hogy fociedző leszel?

Nem. Világéletemben utáltam a focit. Édesapám mindig nézte a meccseket, és soha nem értettem, mit lehet ezen szeretni.

Mi történt, mi változott?

Ismeretség alapján meghívták az amatőr csapatunkat Debrecenbe, egy kupára. Szedett-vedett, 6 fős csapatunk volt, szerepelt benne 8 éves, 10 éves, mindenféle színes melegítőben mentünk, focicipő nélkül. Négy meccsből hármat nyertünk, egy döntetlent játszottunk. Az egyik ellenfél edzője azt mondta a csapatának: na látjátok, így is lehet nyerni! Ez nagyon komoly motiváció volt. Azóta is inkább azt mondom, hogy átérzem a futballt. Egyébként a foci szeretete ott kezdődik, amikor kijövünk nagypályára: akkor megjelennek a posztok, az egymásra figyelés, a kapcsolódás. Mi pedig odaállunk a pálya szélére, mint a nagy edzők, és egy tüdővel végigvisszük a csapattal a meccset. Na igen, ott kezdődik az élet, számunkra ugyanolyan fontosak ezek a mérkőzések, mintha a Bajnokok Ligájában játszanánk.

A férjeddel képzitek magatokat?

Voltam MLSZ-képzésen, ami hamarosan pótvizsgával zárul. Nem baj. Nem vagyok egy feladós típus. De azért megjegyezném, nem feltétlen azért nem sikerült, mert nem tudtam az anyagot. (Mosolyog.)

Mi leszel, ha elvégzed?

Megkapom az alaplicencet, és onnantól hivatalosan is ülhetek a kispadon. Mondjuk most is odamegyek a kispadhoz, próbáljon csak meg valaki elküldeni. (Mosolyog.)

Hány edzést tartasz egy héten?

Heti kettőt, kedden és csütörtökön. Elcsúsztatva szoktuk tartani őket a különböző korosztályoknak, de ha valamiért kevesebb a gyerek, akkor egyszerre is szoktuk edzeni őket. Ez azért jó, mert a nagyobbak megtanulnak odafigyelni a kisebbekre, a kicsik pedig megtanulnak nem félni a nagyoktól – jó kis harcok folynak a labdáért. A jó kis harcos gyerekekből álló csapataink pedig csaknem minden korosztályban ott vannak az első három között a 8-10 csapatos, erős bajnokságban.

A JVSC-nek mik voltak a legnagyobb sikerei az elmúlt években?

Komádiban több, mint 15 éve nem volt utánpótlás korú futball, ez most újratermelődött. A 2023-24 szezonban az U13-as és U14-es csapatunk bajnokságot nyert a saját régiójában, az U11 futsal bajnokságban elsők lettünk, és több más csapatunk is dobogón végzett. A 2022-23 szezonban U11-es futsal tornán a Hajdúszoboszló SE, DASE és JVSC-KOMÁDI mérte össze tudását. A Szoboszló lett az első, csapatunk pedig maga mögé utasította a DASE-t, így ezüstérmesek lettünk. Idén eddig veretlenül játszik U13-as csapatunk, és a többi korcsoportban is a tabellák első 3 helyén állunk. 2024 karácsonyán értékeltük a gyerekek teljesítményét, és minden korosztályban tudtunk kupát adni, mert mindegyikben volt dobogós helyünk, vagy különdíjat érdemlő gyerekünk. Ha az MLSZ adatbázisát böngésszük, látszik, hogy a gyerekeink a góllövőlisták legelején szerepelnek.

A Barcával is játszottatok, ha jól tudom.

Amikor még nem volt meg az egyesület, elkezdtem mondogatni, hogy ha majd megalakulunk és komoly csapatunk lesz, akkor megyünk Barcelonába focizni. Ennek mindenki nagyon örült.

Elhitted, amit mondasz?

Igen, tudtam, hogy képes vagyok erre is. Eltelt egy év, megalakult az egyesület, részt vettünk már a Bozsik-programban, és akkor elkezdték kérdezgeti a gyerekek, később a szülők is, hogy Anita, akkor mikor megyünk Barcelonába? Ekkor döbbentem rá, hogy a kimondott szónak ereje van.

Akkor nekiláttam. Ismertem a várost, a látnivalókat, és volt egy kitűnő kapcsolatom is, akit megkértem, hogy segítsen a szervezésben. Ő szerzett szállást, buszt, és felvette a kapcsolatot az egyik helyi utánpótlás csapattal. Aztán jöttek az ötletek, mit is akarok ehhez az egészhez hozzátenni még. Írtam a Wizz Airnek, hogy a kapitány odafelé köszöntse a gyerekeket, visszafelé pedig dicsérje is meg őket – ez így is történt. Felvettem a kapcsolatot a nagykövetséggel, megírtam, mire készülünk, és a nagykövet is fogadott minket. Hihetetlen dolgokat tudunk véghez vinni innen, Komádiból.

Hány gyereket vittél ki?

34-en utaztunk, abból 20 gyerek.

Hány gyerek volt, aki még nem járt külföldön?

Talán, ha öten járhattak korábban külföldön. Sőt, nyilván többen a város határán túl sem jártak. Szóval azért ez nem volt egy egyszerű történet.

Hol kerestél támogatókat? Kik szponzorálták az utazást?

Az önkormányzat adott pénzt melegítőkre és mezekre, amiket a mai napig használunk, én mosom őket. Szintén ők fizették a reptéri transzfert oda-vissza. Más támogatást nem kaptunk, a szülők fedezték az utazást, sokszor részletekben. Repülőjeggyel, szállással, ötszöri étkezéssel, programokkal együtt is elérhető volt az ár.

Hány meccset játszottatok, mi volt az eredmény?

Két meccset játszottunk a Barcelona egyik fiókcsapatával – ezekből egyébként nagyon sok van. Kikaptunk, de szoros meccseken, ha jól emlékszem, az egyiken 4-2-re. Nagyon ügyesek voltak a gyerekeink, és nem érezték magukat vesztesnek.

Egyébként egészen hihetetlen volt, a városnegyedben több száz gyerek volt az edzésen óriási odafigyelés közepette, edzőkkel, segédedzőkkel. Szigorú szabályok mentén, profi körülmények között dolgoztak. Látszott, hogy ott szabályok mentén szerveződik minden, mi pedig inkább az érzéseinket tesszük hozzá.

A következő években mi jelenti a legnagyobb szakmai kihívást?

Nagyon sok gyerek van, és minél több felnőtt segítségre volna szükségünk. Próbálom megtalálni azokat az embereket, akik értenek a focihoz, és be tudnak illeszkedni ebbe a történetbe, mert az volna egészséges, ha minden korcsoportnak volna felelőse. Ez azért sem egyszerű, mert a gyerekek személyekhez kötődnek- nem mindenkit fogadnak el edzőként, és ha nem tetszik az edző, elmaradoznak.

Pénzügyileg mennyire fenntartható az egyesület működtetése?

2021 óta ingyen dolgozunk a férjemmel; nem kapunk bért, nem is lehetne addig, amíg nincs meg az akkreditációnk. Focitábort is csak úgy tudunk szervezni, ha meghívunk egy hivatásos edzőt, akinek fizetni kell. Sőt, a csapatok utaztatása pénzbe kerül, a sofőr napidíjat kér, a busznak vannak költségei, ezeket nem mindig tudjuk beszedni a gyerekektől; ami hiányzik, azt én fizetem ki. Sok hátrányos helyzetű család a buszhoz sem tudja kivinni a gyereket, vagy nem tudja megoldani a gyermek eljutását, őket én szedem össze indulás előtt, sok esetben reggelit is adok nekik, mert azt sem mindig tudja megoldani a szülő, és a nap végén is én viszem haza őket. De meghálálják: odafutnak hozzám, átölelnek. Olyan ez, mint egy nagy család.

Bevételként ott van az 1 százalék, amire tavaly voltunk először jogosultak, 37 ezer forint jött össze, amire nagyon büszke vagyok, mert jó néhány embert meg tudtunk szólítani. Vannak támogatóink is, meg persze ott van a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány.

Hogy találtad meg az alapítványt?

A Facebookon. Mindenhova próbálok pályázni az egyesülettel, és egyszer csak elém került a felhívásotok: azt gondoltam, ezt nekem írták ki. Rögtön megírtam a pályázatot, azután felhívtatok, hogy bejutottam a második körbe, és már ez nagyon jól esett. Komádiban voltak konfliktusaim, mert elindultam az önkormányzati választáson, és a hívásotok azt üzente, hogy ismeretlen emberek kiválasztanak, mert látják, amit látni kell, és nekik kellek.

Mire fordítod az alapítvány pénzügyi támogatását?

Például óriási karácsonyi ünnepséget rendeztünk a sportcsarnokban, voltunk vagy ötszázan, minden gyereket megajándékoztunk, köszöntöttünk mindenkit, aki segített, szülőket, intézményvezetőket, egyéb támogatókat. Volt óriástorta, karácsonyfa, mézeskalács ház, mindenki hozott saját készítésű karácsonyfadíszt, ettől lett saját JVSC karácsonyfánk. A legnagyobb dobás az volt, hogy kapcsolatba kerültem a Ford C-max Club Magyarország vezetőjével, akik szoktak jótékonykodni, és megkértem őket, hozzanak ajándékot 105 gyereknek. Mondtam, hogy én nem tudok közülük választani, ha ők tudnak, tegyék meg. Beleálltak, 21 autós konvojjal hozták le a kívánságaiknak megfelelő ajándékokat a gyerekeknek. Az ünnepség jó néhány kiadását a GYSZA-tól kapott pénzből fedeztük. Nagyon jól jön a támogatás, számos más anyagi forrás bizonytalan.

A másik nagy meglepetés az volt, hogy egy karácsonyi díszbe borult kisvonat érkezett a településünkre, amire csak az nem szállt fel, aki nem akart. A vonat többször is körbeszáguldott Komádi útjain, karácsonyi fényekkel kivilágítva, karácsonyi dallamot zenélve, mindenki örömére. Legelőször a bölcsődéseket vette fel, majd az iskolák előtt parkolt le; a gyerekek kitágult szemekkel jártak csodájára, és boldogan szálltak fel rá. A felnőttek is szívesen mentek vele, aztán volt ám viccelődő kívánság, aminek, mint az tudjuk, néha a fele sem tréfa; azt kérdezték, legközelebb forralt bor is lesz? Gondoltam várjatok csak, jön majd 2025 karácsonya… Szóval ez is egy teljesen új dolog volt Komádi életében.

Mit vársz a szakmai támogatásunktól?

Nagyon jó gondolatokat hallok, amiket magamévá teszek. Biztosan fogtok tudni segíteni abban, hogy új embereket vonjak be a munkába, és abban is, hogy miként osszam el a feladatokat.

Szuper jó lehetőséget kapok a ventilálásra, meghallgatnak, és formálódik a szemléletem. Van esélyem más szemével is látni önmagam. Tudok fejlődni, nyitni, elengedni, és ami a legfontosabb, újra töltődni.

(Bardócz Iván)