Ezért és így dolgozunk – részletes vallomást tettünk
A KözösALAPON program motivációiról, céljairól, nyilvánvaló és „titkos” eszközeiről, eredményeiről és kihívásairól írtunk a Civil Szemle ünnepi, 50. számában.
A „Hol vannak és mivel hősködnek korunk Demeter Gáborjai? – Gondolatok a fejlesztő munkáról és az újítások bevezetéséről a közösségi alapítványok hazai története kapcsán” címmel a Civil Szemle 50. számában, január elején megjelent cikk Kovács Edit munkája, műfaja pedig leginkább érthető szakcikk.
Az írásban a lehető legmélyebb betekintést adjuk programunk 2013. és 2017. közötti időszakába. Szó esik motivációinkról, céljainkról, a társadalomfejlesztői munkához való hozzáállásunkról, szakmai dilemmáinkról, sikereinkről, kudarcainkról, az előttünk álló kihívásokról. Műhelymunkáink részletei is feltárulnak: írunk a változáshoz való viszonyunkról, bemutatjuk a már alapvetésként kezelt állatfarmos modellünket, és szólunk a külföldi támogatás szerepéről, jelentőségéről is.
Előzetesként álljon itt egy bekezdés arról, miért is dolgozunk.
„Saját társadalmunk fejlődéséért dolgozunk, fenntartható, hosszú távon fennmaradó eredményekkel, pozitív társadalmi hatásokkal. Munkánk tárgya a közösségi alapítványok koncepciójának és szervezeti sokszínűségének megragadása és bátorítása, hazai viszonyok közé ágyazása. Munkánk célja pedig nem volt más, mint megtalálni azokat az embereket – helyi hősöket –, akik elkötelezettek helyben, akik ismerik és tennének a helyi közösségért, akik elég bátrak és nyitottak ahhoz, hogy egy hosszú távú sokszereplős projektbe kezdjenek, amelyben sok az ismeretlen tényező. Újítókat és korai adaptálókat kerestünk, olyanokat, akik a célt figyelik nem a rajtot. A velük való munka nem mellőzheti a pozitív, konstruktív hozzáállást, amellyel igyekszünk „egymásra építően hatni”, a hitet, hogy „tudunk egymástól, illetve a munka során együtt tanulni”. E kettőt igyekeztünk összekötni fejlesztői munkánk kialakításakor. Ehhez szükség van arra a tudásra /hitre is, hogy az átmeneti nehézségek, visszaesések, szétesések, kapcsolati válságok is részei lehetnek, sőt, részei szoktak lenni egy szabályos fejlesztői folyamatnak. Éppen ezért fejlesztőként észnél kell lenni ezek jeleikor, hogy megfelelő módon értelmezzük a kibontakozó krízist, és próbáljuk annak dinamikáját a folyamat hasznára fordítani és a fent említett tanulási potenciálját kiaknázni.”
A Civil Szemlében megjelent cikk itt olvasható.