Túlélés, alkalmazkodás, realizmus – a filantrópia új keretei Közép- és Kelet-Európában

A demokrácia visszaszorul, a civil szféra mozgástere szűkül, és a finanszírozási források is egyre inkább eltűnnek, a közép- és kelet-európai civil szereplők mégis folytatják a munkájukat. Az új politikai és társadalmi környezethez való alkalmazkodás már nem stratégiai opció, hanem a működés alapfeltétele. Erről szól az a cikk, amely nemrég jelent meg a Philea – Philanthropy Europe Association – oldalán, és amelyet Hámori György, a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány program- és partnerségi menedzsere, valamint Alina Shenfeldt, a Philea munkatársa jegyeznek társszerzőként.

A cikk világosan bemutatja, hogyan bomlik meg a régióban a filantrópia hagyományos működési tere – az állam, a civil társadalom és a magánadományozás közötti együttműködés, amely egykor stabil keretet adott a kezdeményezéseknek. A civil szervezetek ma gyakran nem partnerként, hanem gyanakvással vagy ellenségként jelennek meg az állami diskurzusban, miközben a nemzetközi források sokszor új irányba fordulnak: a globális Dél felé, vagy épp a klímaváltozás, mesterséges intelligencia és média támogatása felé.

Egy ilyen helyzetben csak azok a szervezetek maradhatnak talpon, amelyek képesek rugalmasan reagálni, új eszközöket bevezetni, és új szövetségeket kialakítani. A Gyökerek és Szárnyak Alapítványnál az elmúlt években tudatosan újraterveztük a fenntarthatósági stratégiánkat. A nagy nemzetközi támogatók kivonulása, illetve prioritásaik eltolódása miatt nem támaszkodhatunk a régi modellekre. A hazai vállalati adományozás korlátozott lehetőségei pedig szintén más megközelítést kívánnak.

Ennek része, hogy minden új programunkat alapos kutatás, terepfelmérés és kisebb pilot szakasz előzi meg, mielőtt szélesebb körben bevezetnénk. Élő adománygyűjtő eseményeinket úgy szervezzük, hogy azok egyben céges csapatépítések is legyenek, ahol a résztvevők nemcsak adományoznak, hanem megismerik a civil ügyeket és közelebb kerülnek a közösségekhez. Diplomáciai kapcsolatokat építünk, nagykövetségekkel és kamarákkal dolgozunk együtt, hogy olyan tereket hozzunk létre, ahol a közösségi ügyek támogatása nem válik politikai kérdéssé. Egyre szorosabb hálót szövünk azok között a civil szereplők között, akiket támogatunk, hogy egymást erősítve, együtt léphessenek fel. Közben aktívan keressük a nemzetközi együttműködéseket, még akkor is, ha ezek versenyképes, túlterhelt területek – mert minden beadott pályázat építi a láthatóságot, tudást és kapcsolatokat.

A cikk bemutatja legújabb, talán legmerészebb lépésünket is: a Jövő Alap elindítását. Ez egy hosszú távra tervezett, rugalmas finanszírozási keret, amely közvetlenül juttat forrásokat a hazai közösségi kezdeményezésekhez. Egyre kevesebb az olyan eszköz, amely biztosítani tudja a civil társadalom függetlenségét és megújulóképességét – a Jövő Alap viszont éppen ezt célozza: erőforrást adni helyi szereplőknek, hogy ne csak túléljenek, hanem fejlődni is tudjanak.

Ez nem sikertörténet a válságban rejlő lehetőségekről. Ez egy történet arról, hogyan lehet a valósághoz alkalmazkodni – és közben megtartani az emberséget, a közösségi felelősséget és a jövőbe vetett hitet.

A teljes cikk angolul itt olvasható.